Budapest, Kartács utca 2.
Bővebben:
Egyik nap tiszteletreméltó idős asszony állított be hozzám a Helytörténeti Gyűjteménybe. Iratokat, régi fényképeket hozott ajándékba, megőrzésre. A régi iratokból, a korábbi használattól megviselt igazolványokból kirajzolódott Bősze Ferenc kovács nehéz élete. Deássy Mihályné édesapja, hiszen ő volt hajdan egykor az iratok tulajdonosa, 1883. augusztus 30-án született a Győr megyei Bezi községben. A Bősze család Móric-hidáról származott. Erről olvashatunk Gerencsér Zsigmond evangélikus lelkész vázlatos községtörténeti ismertetésében: „...1789-től találkozunk a Gerencsér, Csizmadia, Bősze családnak mint adakozóknak a nevével” A szomszédban lévő Árpás község Árpád-kori történeti tényei bizonyítják a Bősze család besenyő származását.
Feri bátyánk Győrben szerezte kenyéradó szakmáját, és itt szabadult fel egykori oklevele bizonysága szerint. A sors úgy rendezte életét, hogy a Schlick-Nicholson gyárban helyezkedett el, amely nem volt messze lakhelyétől, a Kartács utca 2. sz. alatti kis otthonától. Munkahelye a Schlick-féle vasöntöde és a mezőgazdasági gépeket gyártó Nicholson gyár egyesüléséből jött létre 1912-ben. Bősze Ferenc itt vált szervezett munkássá. 1908. május 9-én lépett be a Magyarországi Vas- és Fémmunkások Szövetségébe. Tagkönyvének második oldalán ott olvasható Vanczák János titkár és Teszársz Károly elnök aláírása. Társaival való együttérzését bizonyítják szakszervezeti tagkönyvében a beragasztott bélyegek: 10 korona külön járadékot fizetett Bősze Ferenc a munka nélküli gyáripari kovácsok részére, majd 1925-1926-tól feltűnnek a narancs-sárga színű, „Vasas, ne hagyd magad!” feliratú 5000 koronás, majd a „Segítsd a munkanélkülit'” feliratú 10000 koronás szakszervezeti bélyegek.
A Schlick-Nicholson gyárat 1927-ben felszámolták. A Bezi községből származó, szűkszavú besenyő kovács szintén munka nélkül maradt. A szakszervezeti tagkönyv a kovács életének erről a szakaszáról így vall:
„1928. évi VI. hó 9. elnökségi határozat alapján igényjogosult lesz segélyre 1929. évi VI. hó 9-től. ” Bősze Ferenc arra kényszerült a negyvenes évek elejétől, hogy Angyalföldön kívül, a Ganz Vagongyárban (X., Kőbányai út 31.) vállaljon munkát. Nyugdíjaztatásáig itt dolgozott a létbiztonság reményében. Rokonszenves, vizsgálódó pillantása, arcának keleti vonásai lányában élnek tovább.